A bánat ismét a Netflix soraiban. Bánathosszú időt kellett rá várnunk, majd’ három évet, de most itt van. A Wednesday második évadában hősökből és gonoszokból, örömből és bánatból is több van az elsőhöz képest. Csak a cselekményt látva ne kérdezd: mi a bánat volt ez?
Újabb tanév indul a Nevermore Akadémián. Az előző igazgató, Weems (Gwendoline Christie) halála óta egy másik ember van a poszton, bizonyos Barry Dort (Steve Buscemi), aki, mondhatnánk, a semmiből érkezett. Ráadásul nagy ambíciók fűtik, ugyanis
ismét trendivé szeretné tenni a Nevermore Akadémiát és a kitaszított identitást,
ehhez pedig nem rest mindenféle látványos ünnepséget és a jóízlés határait feszegető jófejkedést bevetni. Ám nemcsak az iskola, de Addamsék életében is változnak a dolgok: Wednesday öccse, Pugsley (Isaac Ordonez) is a Nevermore falai között fejlesztheti villámszóró képességét. A beilleszkedés azonban – mindegy, hogy a diákság normie vagy kitaszított – nehezen megy a félszeg fiúnak, bizonyítania kell rátermettségét. Ebben kapóra is jön neki egy legenda, miszerint az iskola környékén található Koponyafa alatt egy hulla alussza álmát óraműszívvel, mely csak arra vár, hogy újra beindítsák. Ez később meg is történik, így Pugsley szert tesz egy zombi-háziállatra, akit Szlörcsnek nevez el, és akiről idővel kiderül, hogy képes felépülni, ha elegendő mennyiségű agyat zabál.
A szülők is követik a gyerekeket az intézmény falai közé, mivel Dort nagyszabású terve az, hogy adományozókat toborozzon az iskolának, ehhez pedig Morticiát (Catherine Zeta-Jones) kéri fel a Jótékonysági Gálabizottság vezetésére. A tanév beindultával megszaporodnak a hullák az iskola körüli erdőkben, mindennek tetejébe pedig Wednesdaynek látomása lesz, amiben azt látja, hogy Enid (Emma Myers) meghal – nincs mese, meg kell akadályozni, hogy bekövetkezzen e rettenetes esemény.
Ja, és senki sem az, aminek látszik, vagy aminek mondja magát, mindenkinek vannak titkai – még az Addams-családnak is.
Ebből a pár bekezdésnyi összefoglalóból is látszik, hogy a Wednesday második évadát nem igazán lehet fókuszáltnak vagy legalábbis letisztultnak nevezni, szemben az első évad klasszikusabb krimidramaturgiát követő cselekménybonyolításával. Konfliktusok jönnek-mennek, elvarródnak az évad közepén, ugyanott újak bukkannak fel. Kiderül, hogy a fináléban egyáltalán nem azok a motivácók és karakterek lesznek jelen, amikre és akikre számítottunk volna az első rész alapján. Nagy fordulatként tálalva felbukkannak első évados szereplők, hogy aztán váratlanul eltűnjenek, vagy váratlanul nagy szerephez jussanak. Akiről kiderül, hogy az évad egyik főgonosza, hirtelen ki is íródik. Szóval
senki ne számítson egy szimpla nyomozgatós, gyilkoslebuktatós kalandra.
Nyomozás lesz, titkok is tárulnak fel, de Wednesday detektívesdije ebben az évadban inkább csak egy szál a sok közül – még az első évadban használt látnoki képessége is eltűnik. Ez a fókuszálatlanság egy idő után akár frusztráló is lehet, és azt az érzetet keltheti, mintha a készítők az „úgyis van elég időnk, hát akkor dobáljunk be mindenféle konfliktust, meg féltucat főgonoszt; lesz időnk elvarrni a szálakat – amelyiket meg nem sikerül, hát, az jó lesz cliffhangernek” mentalitást követték volna.
Ez a szétszórtság egyébként annak is betudható, hogy immár messze nem kizárólag Wednesdayen van a fókusz az Addams-családból. Pugsley szinte a második főszálat viszi az évad első felében, Morticia és Gomez (Luis Guzmán) is saját teret kaptak, az ő karakterük is képes kibontakozni. Sőt, egy idő után még Morticia anyja, Hester Frump (Joanna Lumley) is befut és az egyik fő karakterré válik. És mégis, hiába lehet egy idő után „ez meg hova tart?” érzetünk, és az alkotók hiába folyamodtak olykor rém idegesítő fillerek beékeléséhez (véleményem szerint a cserkészes etap volt az évad mélypontja), én csak nagy ritkán tapasztaltam unalmat, illetve azt, hogy leülne a cselekmény.
Ami ikonikus volt és jól működött az előző évadban, azt még feljebb csavarták a készítők,
ezáltal pedig sikeresen fedték el a dramaturgiai egyenetlenségeket. A morbid humor és a karakterek frappáns interakciói anélkül lettek ütősebbek, hogy egy pillanatig is fantáziátlan vagy önismétlő pózzá merevedtek volna. Továbbá kaptunk egy, most már deklaráltan a sorozathoz írt Lady Gaga-számra történő, hosszú és látványos táncjelenetet. Sőt, személyes kedvencemből, Izéből is többet kapunk, megtudjuk az eredetsztoriját, ráadásul az évad egyik legjobb poénja is hozzá köthető – sokáig fogok még röhögni a levágott végtagok klubján.
Nemcsak a jól bevált építőelemekre feküdtek rá az írók, de az újonnan behozott karakterek is működőképesnek bizonyulnak.
Steve Buscemi Dortja egyszerre tenyérbemászó, félelmetes és „goofy”, Frump-nagymama pedig hozza az Addamséktől elvárt morbid humort. A Willow Hill Pszichiátria igazgatója, Dr. Fairburn (Thandiwe Newton) vagy a Nevermore új énektanára, Miss Capri (Billie Piper) egyszerre tűnnek segítőkésznek és rejtélyesnek, s a Wednesdayen kívüli családtagok is mintha teljesen új figurákként tűnnének elő, hisz több játékidőt kapnak, így a sziporkázásukból is többet láthatunk.
Látom az évad hibáit. Értem, hogy a gyakorlatilag se füle, se farka cselekmény sokaknak frusztráló lehet. Viszont egyáltalán nem tudok rá haragudni, ugyanis az új karakterek érdekesek lettek,
a minikonfliktusok nagy többsége szórakoztató, a kifacsart, sötét poénok talán még az előző évadnál is jobban ütnek,
a hangsúlyok pedig jó érzékkel helyeződtek át Wednesdayről a teljes családra. A bánat essen belé, én végig jól szórakoztam!
Wednesday – 2. évad, 2025. Showrunner: Alfred Gough, Miles Millar. Rendezte: Tim Burton, Paco Cabezas. Szereplők: Steve Buscemi, Tim Burton, Catherine Zeta-Jones, Christopher Lloyd, Lady Gaga, Jenna Ortega, Thandiwe Newton. Forgalmazza: Netflix
A Wednesday – 2. évad a Magyar Filmadatbázison.
